Szalagavató ünnepélyünk
Részlet a végzős tanulók szalagavatói ünnepi beszédéből: “Végre itt állunk, szüleink családunk, szeretteink, oktatóink előtt, legszebb öltözékünkben, megilletődve. A kép, amit most rólunk látnak, fiatal felnőttnek mutat minket, akiket már csak néhány hónap választ el attól, hogy a munka világába lépjenek, önálló keresettel rendelkezzenek, és képesek legyenek gondoskodni önmagukról és a későbbiekben családjukról. Ezzel ellentétben mi egyelőre még csak azt érzékeljük, hogy a meghívott vendégeink, rokonaink szemében jó látni a büszkeséget, ahogy ránk tekintenek. Tudjuk, hogy a tanév még előttünk álló részére már a vizsgák olykor félelmetes árnya vetül. Aggodalmakkal teli időszak vár ránk is, osztályfőnökeinkre is. Igyekszünk beváltani a hozzánk fűzött reményeket, és a nagy számadáson, a szakmai vizsgán kamatoztatni a megszerzett tudást és learatni a babérokat. Viszont cserébe mi is kérünk valamit tisztelt oktatóinktól: mutassanak nekünk mindig jó példát emberségből! Hogy legyen mihez nekünk is felnőnünk! Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.”
