Történet

A szakképző intézmény bemutatása

Iskolánk elődje az 1954-ben Szikszón alakult 148. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet volt. Feladata megegyezett a maival, azaz képzett szakmunkásokkal látni el a járást és a megyét, lehetőséget adni az abaúji gyerekeknek a szakmatanulásra. Az iskola 1971-ben került át Encsre, akkor már úgy, mint a 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskola Kihelyezett Iskolája, megkapva a régi katolikus iskola épületét, ami már egységes elhelyezést biztosított. Három szakmában mintegv 120-140 szakmunkástanulót képeztek ekkor.

A körülmények lassan javultak, az akkori helyi üzemek, gazdasági egységek felismerték az iskola jelentőségét, s próbálták a képzési körülményeket javítani, tanműhelyépítéssel, oktatók alkalmazásával. Az iskolai körülmények is jó irányban változtak (épületfelújítás, -átépítés, fűtéskorszerűsítés, felszereltség javulása). A szakmák száma ekkor 5: kárpitos, bútorasztalos, géplakatos, mezőgazdaságigép-szerelő, kőműves. A tanulólétszám 231. A tanított szakmák száma ezután is növekszik. 1986-ban férfiruha-készítő szakmával, az akkor idetelepült ruhagyárra alapozva, majd az ács szakmával bővült a képzési profil 1990-ben.

Mérföldkő volt az iskola életében ez az esztendő abban is, hogy ez évben szakadt le az anyaiskoláról, s alakult meg önálló intézményként mint "Encsi Szakmunkásképző Iskola", ezt a nevet 2001. augusztus 31-ig használtuk.

A rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás Abaúj számára inkább leépülést jelentett, így változtak az igények iskolánkkal szemben is. Sorra szűntek meg a gyakorlati képzést biztosító gazdasági egységek, így kényszerből két szakmában (géplakatos, kőműves) saját iskolai tanműhelyt hoztunk létre. A mezőgazdasági gépszerelő képzést megszüntettük. A 2001-2002-es tanévtől Encs Városi Aba Sámuel Szakiskola néven folytattuk a munkát.

Az öregedő és elszegényedő népesség új szociális feladatokat ró az önkormányzatokra. Ezért a 2003-2004-es tanévtől kezdve új szakmát indítottunk, a szociális gondozó és ápoló szakmát. 2009-től az Aba Sámuel Szakiskola nevet vettük használatba. A 2012-2013-as tanévtől felismerve a térség és az ország igényét, két agrárképzést indítottunk (dísznövénykertész, zöldségtermesztő), melyek sajnos oktatásügyi átszervezés miatt - csak a tiszta mezőgazdasági profilú iskolák kaptak engedélyt ezekre a képzésekre - viszonylag hamar kivezetésre kerültek. 2010 és 2013 között létszámunk elérte a 450 főt is, a korábbi 2+3 tanév rendszerét felváltotta a 2+2 tanév rendszere. 2013-tól az önkormányzati fenntartásból a KLIK Miskolci Tankerületéhez kerültünk Aba Sámuel Szakiskola néven. A 2014-2015-ös tanévtől kezdve a 16 év tankötelezettség bevezetésével erősen csökkenő tendencia vált jellemzővé. 2017-2018-ban nappali tagozaton 122 fő diák tanult nálunk, ekkor vezettük be a felnőttoktatást, Szerencs és Encs képzőhelyeken 53 fő szociális gondozó és ápoló felnőtt tanulónk volt. Szintén ebben az évben került bevezetésre a 3 éves szakképzési rendszer, ami még inkább negatív hatást gyakorolt a tanulói létszámra.

A 2015. július 1. ismét nagy változást hozott az iskola életében, a 2015-2016-os tanévet új névvel és új szervezeti keretekkel kezdtük, fenntartónk a Szerencsi Szakképzési Centrum, új nevünk pedig a Szerencsi Szakképzési Centrum Encsi Aba Sámuel Szakközépiskola Iskolája lett.

A kárpitos szakmánk tanulói jelentkezések híján megszüntetésre került, egyre kevesebb érdeklődés övezte az asztalos és az ács-állványozó szakmákat is, így ezek is kivezetésre kerültek a képzési kínálatból. Új szakmaként folyamatosan bevezettük a hegesztő szakmát, mely nagy népszerűségnek örvend a mai napig is, a régi géplakatos szakma ipari gépész elnevezésre váltott, de a hegesztő mellett népszerűsége csökkenő tendenciát mutat. A férfiszabó szakma helyett női szabó szakmára váltottunk, mely az új szakmajegyzékben már divatszabóként jelenik meg. A hegesztő és divatszabó mellett töretlen népszerűség övezi a szociális gondozó és a kőműves szakmát.

Az utóbbi pár évben jelentős szemléletváltás következett be a hazai szakképzésben. Az ipar 4.0 és a szakképzés 4.0 rendszerek bevezetésével, illetve a szakképzési centrumtól érkező rendkívül jelentős anyagi és fejlesztési támogatások új utakat és lehetőségeket nyitottak intézményünk számára. Megújult divatszabó és szociális gondozó tanműhelyünk, illetve az építőipari ágazat részére egy teljesen új tanműhelyt építtethettünk.  A tanulólétszám jelentős növekedést mutat, meglévő nappali szakmáink mellé több szakmában felnőttoktatást (kereskedelmi értékesítő, illetve kőműves, divatszabó és szociális ágazati képzések), illetve felnőttképzést igény szerint is szervezünk. A rugalmas tanulási utak lehetőséget adtak Dobbantó, majd ezt követően Műhelyiskola képzések szervezésére is, melyben falazó kőműves és lakástextil-készítő részszakképesítéseket szerezhetnek tanulóink.

Pozitív reményekkel nézünk a jövőbe, hiszen az, hogy fenntartónk a fejlődést tartja szem előtt, illetve a duális képzőhelyekkel való jó együttműködés új távlatokat nyithat számunkra a jövőben is.

Tóthné Juhász Barbara