Részlet a végzős tanulók szalagavatói ünnepi beszédéből: “Végre itt állunk, szüleink családunk, szeretteink, oktatóink előtt, legszebb öltözékünkben, megilletődve. A kép, amit most rólunk látnak, fiatal felnőttnek mutat minket, akiket már csak néhány hónap választ el attól, hogy a munka világába lépjenek, önálló keresettel rendelkezzenek, és képesek legyenek gondoskodni önmagukról és a későbbiekben családjukról. Ezzel ellentétben mi egyelőre még csak azt érzékeljük, hogy a meghívott vendégeink, rokonaink szemében jó látni a büszkeséget, ahogy ránk tekintenek. Tudjuk, hogy a tanév még előttünk álló részére már a vizsgák olykor félelmetes árnya vetül. Aggodalmakkal teli időszak vár ránk is, osztályfőnökeinkre is. Igyekszünk beváltani a hozzánk fűzött reményeket, és a nagy számadáson, a szakmai vizsgán kamatoztatni a megszerzett tudást és learatni a babérokat. Viszont cserébe mi is kérünk valamit tisztelt oktatóinktól: mutassanak nekünk mindig jó példát emberségből! Hogy legyen mihez nekünk is felnőnünk! Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.”

“Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.” Fellobbant a 3. és 4. láng is az adventi koszorúnkon.

Szalagavató ünnepséget tartottunk december 11-én a Művelődési Központ nagytermében. A végzős évfolyam tanulóinak az osztályfőnökök ünnepélyes keretek között tűzték fel azt a szalagot, amely az intézményünkben töltött 3 évüket szimbolizálja. Gratulálunk a tanulóknak!