A magyar kultúra napját ünnepeljük ma. A városi ünnepségen településünk oktatási intézményeinek diákjai adtak műsort, köztük iskolánk tanuló is, akik versekkel, tánccal és énekkel idézték meg mindazt, amit magyar kultúrának nevezünk. A műsorban szociális ápoló és gondozó szakos növendékeink működtek közre: Ádám Virgínia, Balogh Adrienn, Horváth Kiara Judit, Horváth Paulina Mirella, Horváth Veronika, Németh Dominika Virág. Gratulálunk a lányoknak az igazán színvonalas szerepléshez, büszkék vagyunk rájuk!

"Hull a hó és hózik-zik-zik Az Abás diák nem fázik-zik-zik!" ❄️☃️❄️ Nem fázik, mert két napja szorgalmasan havat lapátol! Iskolánk tanulói és oktatói is kivették a részüket a hótalanításból!(mármint azok akik az extrém időjárás ellenére megérkeztek) A munkánk eredményeként járhatóvá tettük az épületünk melletti járdákat, bejárókat, a sportpályánkat, a város kerékpár útjának egy részét, stb.! Sok tanulónk, életében most látott először ilyen mennyiségű havat, így hólapátot is most fogott először a kezébe! A hirtelen jött hóhelyzet, a csapatban dolgozás igazi közösségformáló erővel bír, így az "intenzív testnevelés órától" kellemesen elfáradva kezdhettük a tanítást tanulóinkkal! Előreláthatólag folyt.köv. a hét további napjain is!☃️🏔❄️

Részlet a végzős tanulók szalagavatói ünnepi beszédéből: “Végre itt állunk, szüleink családunk, szeretteink, oktatóink előtt, legszebb öltözékünkben, megilletődve. A kép, amit most rólunk látnak, fiatal felnőttnek mutat minket, akiket már csak néhány hónap választ el attól, hogy a munka világába lépjenek, önálló keresettel rendelkezzenek, és képesek legyenek gondoskodni önmagukról és a későbbiekben családjukról. Ezzel ellentétben mi egyelőre még csak azt érzékeljük, hogy a meghívott vendégeink, rokonaink szemében jó látni a büszkeséget, ahogy ránk tekintenek. Tudjuk, hogy a tanév még előttünk álló részére már a vizsgák olykor félelmetes árnya vetül. Aggodalmakkal teli időszak vár ránk is, osztályfőnökeinkre is. Igyekszünk beváltani a hozzánk fűzött reményeket, és a nagy számadáson, a szakmai vizsgán kamatoztatni a megszerzett tudást és learatni a babérokat. Viszont cserébe mi is kérünk valamit tisztelt oktatóinktól: mutassanak nekünk mindig jó példát emberségből! Hogy legyen mihez nekünk is felnőnünk! Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.”